Téglás története

   Hajdú-Bihar megye északi határán fekvő település, kb 6500-as lélek-számmal.

    Első írásos említése 1332-ből, egy pápai tizedjegyzékből származik. Egyházának védőszentje a Boldogságos  Szűz.

  A tatárjárás előtt a Gutkeled nemzettségbeliek faluja, majd hosszabb ideig a debreceni uradalom tartozéka. A Bocskai szabadságharcot lakottan vészelte át. Birtokosai ruszkai Dobó Ferenc, majd Perényi Zsófia és Székely Ferenc. A Dobó-féle birtokot Lórántffi Mihály lányai Zsuzsanna és Mária örökölték 1615-ben.

   Lórántffi Zsuzsanna házassága révén lett Rákóczi birtok. Rákóczi György, akkor még Bethlen Gábor erdélyi fejedelem Felső-magyarországi hadainak főparancsnoka 1621-ben kiváltságlevelet adott 28 hajdúvitéznek téglási birtokára.

   A hajdúk a település egy részét kapták. Téglást az oklevél pusztának mondta. A település is cselekvően vett részt a Rákóczi szabadságharcban. 1706-ban hajdúkatonaságát a hajdúkerülethez csatolták, ezzel állhat összefüggésben a katonai vitézségre utaló címeres pecsétnyomójának készíttetése. 1711 után, mint egykori Rákóczi birtok a kamara tulajdonába került.

   1799-ben e települést Bek Pál szolgálataiért királyi adományként kapta, aki később 1818-1827-ig Debrecen város királyi biztosa is volt. Földmérő mérnöki végzettsége révén Bek Pál nevéhez fűződik Téglás utcáinak rendezése, szabályozása, neki köszönhető a mai napig fennálló jellegzetes sakktáblás elrendezés. Udvarházát 1799-1804 építette a község lakott területének határán, melynek parkját valóságos arborétummá fejlesztette.

   1805-ben kötött házasságot a nyírbaktai Bárczai Annával, kinek későbbi adományaiból 1845-ben nyílt meg Téglás első kisdedóvó intézménye, Napjainkban városunk óvodája már az Ő nevét viseli.

     Később Bek Pál lánya Bek Zsuzsanna Paulina és gróf Dégenfeld Imre házassága révén került a téglási birtok a Dégenfeldek tulajdonába. Ezen frigyből született  fiúgyermek Gusztáv vitte tovább a család nevét. Bek Zsuzsanna Paulina  nagyanyja volt Gróf Tisza István miniszterelnöknek és szépanyja Horthy Istvánné kormányzó-helyettes feleségének, Gróf Edelsheim Gyulay Ilonának.

     A Bek  Pál által épített hagyományosan barokk kastélyt, Dégenfeld Gusztáv építtette át az 1860-1870-es években romantikus elemekkel gazdagított klasszicista kastéllyá, mely hazánk jelentős építészeti és kultúrtörténeti emléke.

     XIX. század derekán Téglás lélekszáma 1862 fő, főbb terményei ekkor a rozs, káposzta, dinnye, tengeri.

    1876-ban az addig Szabolcs vármegyéhez tartozó település, az akkor megszervezett Hajdú vármegye része lett.

     1930-ban lélekszáma 2794 fő, nagyközség a debreceni járásban. Határrészei: Angolkert, Annakert, Bacsóház, Bodonoskút, Dankhegy, Gyulahalom, Kaszáló, Kisgyulahalom, Ligeterdő, Mátéhegy, Nagycse- repeskert, Nyárosalja, Szentlélekföldje, Telek .

      1950-es évekig mezőgazdasági jelleg a meghatározó, : 1950-60-as években Téglásra telepített Hajdúsági Iparműveknek köszönhetően jelent meg az ipari termelés.  Rohamosan megnőtt a település lélekszáma: 1949-ben 3438, 1960-ban 4400 fő.

      1984-ben Téglást összevonták a szomszédos Hajdúhadházzal, így alakították ki Hajdúhadháztéglást, melyet 1989-ben városi rangra emeltek.

       1990-ben a téglási lakosok népszavazással kezdeményezték az összevonás megszüntetését, ennek eredményeként 1991. május 1-től mindkét település városi címet kapott, engedélyezték a két település önállósulását.

Oldal: Városunk története
Téglási Fideszcsoport honlapja - © 2008 - 2024 - teglasifidesz.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat